Blue & red & orange & green

Suzume rokonlátogatáson van. Suzume pedig éppen abban a korban van, amikor a háta közepére kívánja az összes rokonságát, a családjával együtt. Nem mondom azt, hogy szónoklatot rebegek arról, hogy mások örülnének, ha ilyen családjuk lenne és belekezdenék a saját történetembe. Ez az ő élete és idővel, bízom benne, vissza fog találni hozzájuk, felnőtt, érett fejjel.
Suzume szülei szerencsére szabadon engedik csatangolni a városban a korosztálybeli rokonaival, és egy gyorskajás roham után a parkba mentek gördeszkázni.
Láthatatlan vagyok ismét, így sokkal könnyebb vigyázni rájuk, néha azonban elkerülhetetlen, hogy láthassanak.
- Holnap lesz koncert, anya elegendett. Tudunk még egy jegyet szerválni. Jössz? – a mai zenékkel részben tisztában vagyok, hogy ezt is el tudjam könyvelni majd, mint a múlt emlékeit.
Suzume örömteli rivallását szerintem még az út túloldalán is lehetett hallani. Hunyorítok egyet mosolyogva.
Ideje egy időre magukra hagynom őket, hiszen nem nézni a feladatom, csupán őrangyala vagyok. Az egyik épület tetejére repülök, onnan szemlélem a környéket. Szeretem a tág tereket, ezért mindig magasra felrepülve helyezkedem el, ha hagyni szeretném védencemet.
Élvezem a ragyogó Nap fényét, és figyelem a környéket. Rövid ideje járok a városba, mégis látom a változásokat, ahogy az emberek alakítják a város arculatát. Nem ábrándozom, milyen lesz tíz vagy húsz év múlva, nincsenek elvárásaim az emberek felé, annyira nem a feladatom, hogy fel is hagytam vele.