All hell breaks loose | Zarox & Jessabelle

+18

Mutató-, és hüvelykujja közé csippenti a szurokfekete papírba sodort, kénnel fűszerezett dohányrudat, megfontolt mozdulattal kiemeli azt az ezüst cigarettatárcájából, melyben választottjának klónjai sorakoznak katonás rendben, majd ajkai közé illeszti a blázt és pirokinetikus erejével parazsat izzít a végére. A fellobbanó, parányi, ciánzöld lángnyelvek éhesen harapnak a dohányőrleménybe, feketén gomolygó, szúrós szagú füst libben a magasba. Mélyen leszívja a kátrányos, keserű égésterméket, mely felkarcolja légcsövét, ahogy végighömpölyög rajta. Lent tartja tüdejében a maró füstöt, megvárja, míg az alaposan átjárja légzőszervének lebenyeit, feltölti szöveteit, mélyen beivódik sejtjeibe, aztán lassan kifújja a sötét felleget az orrjáratain keresztül. Eközben fél kézzel összepattintja a dohányrudakat rejtő fémtárcát és visszacsúsztatja hófehér szövetnadrágjának zsebébe.
- Nem tudnám felidézni a szerződésem minden egyes pontját, ám az határozottan rémlik, hogy nem tartozik feladataim közé a pályakezdő kéjdémonok mentorálása. Különösen úgy, hogy a muff nem az én brancsomhoz tartozik.– morogja kedvtelenül, zord tekintetét a vele szemben álló, magas, nyúlánk hozzá hasonlóan jól öltözött férfi arcára emelve. Morózusan villanó íriszei éppolyan abszint-zöld árnyalatban izzanak, mint az ajkai között lifegő cigaretta végén szikrázó parázs. Ráérősen mustrája végig a vele szemközt álló démon karakteres vonásait; a magas, vízszintes ráncok szabdalta homlokot, az ívetlen, szigorú szemöldököket, az alattuk kéklő, jégbe fagyott lélektükröket, az enyhén kiugró járomcsontokat, az egyenes vonalú, szabályos cimpájú orrot, a könyörtelenségről árulkodó, keskeny ajkakat, a világosbarna borostával futtatott, merev természetet sugalló, szögletes állat. Nézelődés közben újabb slukkot juttat szervezetébe, s míg bagót tartó jobbját elvonja arcától, bal kezével töprengve megdörzsöli saját simára borotvált állát.
- Eredetileg nem tartozna alád, tény. Nem te raboltad el a lelkét, ez is tény. Viszont te ölted meg Silvius-t, akié eredetileg lenne, és bizony ez is tény. Talán ha előbb gondolkodnál, mint hogy cselekszel, akkor nem keverednél ilyen helyzetekbe. – feleli a Domiel vészjóslóan nyugodt, színtelen hangon, mire Zarox ironikus félmosolyra húzza száját, miközben meggörgeti tetovációkkal dekorált, hosszú ujjai között a karcsú, kacéran hajladozó füstcsíkot eregető dohányrudat.
- Akkor most megörököltem a madárkát? Innentől én felelek érte? A kibaszott gyámja lettem? – firtatja metsző éllel a hangjában, majd utolsót szív a félig leégett szálból, ezzel mintegy kivégezve a szűrőig kopott cigarettát. Laza mozdulattal elpöccinti a hamvadó csonkot, azonban pillantásával nem követi a blázmaradvány röppályájának ívét, mivel még mindig Uxus első démonának, ha úgy tetszik első tisztjének arcán, pontosabban annak jégszilánkoknak beillő íriszein tartja tekintetét. Tisztában van vele, hogy kivel áll szemben, rothadó, elszenesedett húsdarabhoz hasonlatos szívét mégsem markolássza félelem. Kevés olyan kéjiparban tevékenykedő pokoljáró létezik, aki meg merészeli engedni magának, hogy ilyen gunyoros, hányaveti hangot üssön meg a kegyetlenségéről és humortalanságáról hírhedt démonnal szemben, azonban ő tagja a klubnak. Posványos lelke nem más, mint olvasztótégelye az emberi vétkeknek. Isten teremtette meg, ő adott életet neki, mégis a Sátán formálta véglegessé. Halandóként is becstelen, élvhajhász, végletekig önző ember volt, a tortúra kínjai pedig csak még aberráltabbá, még cudarabbá torzította a jellemét. Ha félt is valaha, immár nem retten meg semmitől. Nem riasztja sem a fájdalom, sem a pusztulás gondolata. Nem markolja mellkason a rémület, ha Hatalmasok fegyverével néz farkasszemet, nem citerázik a térde, ha Uxus jobb kezével kell egyezkednie. Noha tudja, hogy a jégszemű még démonviszonylatban is könyörtelennek számít. Élvezetét leli saját fajtársainak kínzásában, szemrebbenés nélkül végez bárkivel és ezzel nincs egyedül. Ő, Zarox, is szívesen írtja a saját fajtáját (ezzel nem aratván osztatlan elismerést a fejesek szemében), s ezért nem egyszer citálták már a Pokoli Ítélőszék elé. Kétségtelen, hogy e „kellemetlen” szokása miatt kénytelen jelenleg is elviselni Domiel jelenlétét. Nem tart a rossz hírű, barátságtalan fickótól, de nem is áll szándékában packázni a taggal. Viszont mielőbb véget akar vetni a kéretlen vizitnek. Miközben Uxus kegyeltjét figyeli, összerendezi az elméjében cirkuláló gondolatokat, kérdésekbe gyúrja őket, majd megköszörüli torkát, jelezvén, hogy szólni kíván. Domiel ekkor felemeli jobbját ezzel mintegy belé fojtva feltörni készülő szavait.
- Csináltál már ilyet, nem lesz újdonság. Több száz pokoljáró tartozik alád, őket is patronálnod kellett szárnybontogatásuk idején. A nő mostantól a te felelősséged. Ki kell kutatnod, hogy képes lesz-e teljesértékű démonként funkcionálni, vagy selejtként mehet a levesbe. Tortúra ide, vagy oda, némelyek a gyötrelmek ellenére nem törnek meg eléggé és ahelyett, hogy kirohadna a lelkükből minden jó, gyengék, érzők, emberiek maradnak. Használhatatlan katonákra nincs szükség. De hát neked magyarázzam? Jó ideje űzöd már az ipart. Csekkold le, hogy frankó-e a hölgyike. Ennyit várunk tőled. – magyarázza már-már angyali türelemmel a Bizalmas rezzenéstelen arccal, alig érezhető kárörömmel a hangjában, rendületlenül állva Zarox metsző pillantását.
- Bolhafasznyi kedvem sincs hozzá momentán. – dörmögi rosszalló fejcsóválások közepette, miközben felemeli karjait és összefonja őket patyolatfehér selyeminggel, valamint árnyalatban hozzáillő, elegáns öltönykabáttal takart mellkasa előtt.
- Senkit sem érdekel, hogy mihez van kedved. Momentán. – jegyzi meg Domiel, majd társalgásuk kezdete óta először, pengeéles ragadozómosolyra húzza világos borostával határolt ajkait.
- Miért nem nyírod ki, ha kételkedsz benne? Nem elfér a többi vétked között? Miért kell a nyakamba akasztanod?– kérdezi Zarox összeszűkült szemekkel fixírozva a másik száján veszteglő, kaszafenő vigyort, mely egyetlen árnyalattal sem színezi barátságosabbá gazdája ábrázatát.
- Ez Uxus akarata. Ő lát valamit a nőben, én nem. A te tapasztalásaid lesznek perdöntőek az ügyben. És legalább addig sem kell a kihágásaiddal foglalkoznom, amíg leköt a hölgyike pesztrálása.– szól a szablyavigyorú démon, majd, képén hagyva hátborzongató cápamosolyát, füstté válva eltűnik.
- Fasza. – kommentálja az elhangzottakat Zarox fogait csikorgatva, majd felemeli jobbját és öt ujjával, ingerült mozdulattal hátratúrja gondterheltté gyűrt homlokába hulló tincseit.


Az érzéki lüktetésű zenétől zajos, karmazsin fényben ázó, alkoholtól, szexdrogtól és kéjvágytól elbódult, vagy éppen végletekig felajzott halandóktól zsúfolt bordély baloldali, átlagos vendégek számára fenntartott páholyainak egyikében ülve figyeli az egyelőre néptelen színpadon ácsorgó, gazdátlanul árválkodó hintaállványt. A bíbor fényben vörösnek tetsző vasszerkezetről széles kiképzésű, formás női fenekek megtartására szolgáló, strapabíró bőrheveder csüng alá vastag szemű láncokon. Vele szemben, azaz a szórakozóhely jobb oldalán kapnak helyet a különleges, vastag pénztárcával és hegynyi egóval rendelkező, híres, avagy hírhedt, „Very Important Person” titulussal rendelkező személyek luxuspáholyai. Ezek az övénél jóval fényűzőbb berendezéssel büszkélkedhetnek, saját szórakoztató-, és kiszolgáló-személyzet jár hozzájuk, nem beszélve a folyamatosan szervírozott méregdrága pezsgőről és beluga kaviárról. Természetesen megtehetné, hogy egy ilyen exkluzív vendégek fogadására szolgáló egységet vesz használatba, azonban kivételesen nem saját maga szórakoztatásáért van itt. Egyébként sem akar még nagyobb feltűnést kelteni, holott már így is bámész tekintetek sokasága szegeződik rá. Az őt lopva, vagy épp szemérmetlenül nyíltan mustráló, felhevült halandó nőkből vegytiszta vágy áramlik, míg az irigységtől pukkadozó hímnemű humanoidokból nyílt ellenszenv sugárzik felé. Nem meglepő, hogy az emberi érzelmek széles spektrumát mozgósítja meg küllemével, elvégre szívdöglesztő paraméterekkel bír. Csúfondárosan kihívó, lefitymálóan provokatív tekintete, jóképűvé faragott vonásai, jelentékeny, izmos, sudár termete, sötéten borzongató kisugárzása már önmagában is elég volna a sikerhez. Azonban a bőrébe karcolt tetovációk, melyek csak még rosszfiúsabbá, még izgalmasabbá teszik megjelenését, figyelemfelkeltően villannak ki mintátlan, tejfehér szövetből varrt, elegáns ing-nyakkendő-zakó-öltönynadrág-bőrcipő kombója alól. Nem érinti kellemetlenül az irányában tanúsított fokozott érdeklődés, megszokta már, hogy rendhagyó megjelenésével heves reakciókat vált ki környezetéből. Sőt, mi több, kifejezetten szórakoztatónak találja a buta kis halandók érzelmi visszajelzéseit.
Gondolataiba merülve kiterjeszti démoni érzékeit, melyek, mintha csak radar-sugarak volnának, hamar rátalálnak az általa keresett lelkekre. Olyan lelkek után kutat, melyeket egyfajta éhség mardos; a gyönyör utáni sóvárogás. Láthatatlan erőcsápjaival a bemért célpontokra kapcsolódik és szipolyozni kezdi a delikvenseket feszítő szexuális energiát. Ajkain elégedett vigyor ömlik végig érezve a felé hömpölygő, fahéj-ízű vágyhullámokat, mely erővel duzzasztják fel szurokban ázalgó, fekélyes lelkét. Kényelmesen hátradől a vérvörös bőrfotelben, rutinos mozdulattal kihalássza nadrágjának zsebéből a cigarettáit tartalmazó ezüsttárcát és felpattintja a lapvékony, fényes fémtetőt. Kiemel egy szálat, ajkai közé illeszti, majd szokásához illőn, gondolatai erejével izzítja fel a staub végét.
A pincérnő épp abban a pillanatban lép az asztalához, hogy felvegye rendelését, mikor orrnyílásain át kifújja a szervezetén átforgatott, mérgező füstöt. Végigvezeti pillantását a tetoválásait berzenkedve szemlélő szőkeség tetszetős idomain. A lángbíbor tűsarkúba és üvegszálas harisnyába bújtatott, áramvonalas lábakon, a mélyen dekoltált blúz mögül elődomborodó, dús kebleken, valamint a telt, barackszínben duzzadó ajkakon hosszabban elidőz. A buja formák alapos feltérképezésének befejeztével chivas-t rendel, huszonöt esztendőset. A jólábú, csupaszáj, csupamell felszolgáló távoztával egy időben színre lép a Démonnő is. Szemei nyomban résnyire szűkülnek, amikor felméri leendő Mentoráltjának adottságait. A látottak hatására kéjes félvigyor kúszik képére. Úgy fest, hogy ez a meló mégsem lesz annyira fos, mint amennyire első hallásra tűnt. Persze sejtette, hogy egy démoni kéjnő csakis gyönyörű lehet, de a termen áthaladó, szellőléptű, finom csontozatú, datolyabarna hajú, bronzbőrű nimfa túltesz minden elképzelésén. Szájához emeli az ujjai között szorongatott blázt, nagyot slukkol belőle, miközben egy pillanatra sem fordítja el fürkésző pillantását a kecsesen lépdelő, de hezitálónak tűnő, hollószín kelméből varrt, ízléses csipkével kacérosított, kellemesen felsliccelt, rafinált szabású, földig omló ruhát viselő szépségről. Figyelmét nem kerülik el az olyan fontos részletek, mint a ruganyos, de kissé bátortalannak ható léptek nyomán elővillanó, finoman megfeszülő és elernyedő, karcsú combizmok és attraktívan gömbölyödő vádli játéka, valamint a melltartótlanul szabadon mozgó, pimaszul szétálló, dús keblek lágy ringása. De más, nagy jelentőséggel bíró apróságokat is felvés elméjébe; a skarlátvörös rúzzsal kihangsúlyozott, érzékien húsos, meredező hímtagokon való játszadozásra termett ajkaktól kezdve, a selyemfényű bőrbe csomagolt, buja vonásokon át, egészen az attraktív arcot keretbe záró, lágy hullámokban aláomló, bársonyosan barnálló fürtökig. A tüzetes szemle végén kiszélesíti a száján időző, élveteg vigyort, majd előrehajol és elnyomja csonkra égett cigarettáját az asztalra direkt e célra kihelyezett, négyszögletű kristálytálban. Nem áll fel, hogy kényelmes megfigyelőállását elhagyva az egyik páholyhoz lejtő, bátortalan bombázóhoz vonuljon. Merev tekintetét a Démonnőn tartva, gyakorlott mozdulatokkal gombolja ki zakóját, melyet hanyagul maga mellé ejt a bőrülésre, hogy aztán egy újabb blázra gyújtva mentális parancsot sugározzon Miss Csábajak elméjébe.

Cicc-cicc, Cicuska. Gyere szépen ide hozzám!