Jade Shirey The monsters among us
Második avatárkép : Gif : Titulus : Hamuszárnyú angyalka
Faj : Nephilim
Posztok száma : 12
User neve : -
Speciális képesség : Nephilim képességek
Rang : -
Kor : 24 éves
Születési hely : New York
Foglalkozás : Tanuló / Pultos
Családi állapot : Egyedülálló
Vonal : Tartózkodási hely : New York
Avatár : Ashley Benson
Csatlakozás : 2015. Sep. 20.
Gif2 : |
Jeremiah & Jade Vas. Okt. 04, 2015 12:29 pm | |
| Késő esti kóborlás | | Nem szokásom a késői órákban kint tartózkodni, valahogy mindig úrrá lesz rajtam a félelem, hogy bármikor megtörténhet a baj, de az igazság az, hogy nem élhetek ebben a tudatban. Az anyámat, Victoriát megölték, méghozzá az otthonában, nekem pedig eddig még nem ártottak soha. New York bár veszélyes város, mégis, talán ideje lenne szembenéznem mindazzal, amitől rettegek, ezért is választottam ezt az időt a futásra. Nincs még azért túl késő, este 9 óra van, de a Nap már rég nyugovóra tért, hogy átengedje az égboltot a Holdnak és a csillagoknak. A Central Park nagy része egyébként is ki van ilyenkor világítva, tehát baj nem történhet. Lefutom a szokásos köröket, így meglesz a mai napi testmozgás is, aztán már megyek is haza, hogy eltegyem magam holnapra. Ma péntek van, így előttem az egész hétvége, a gond csak az, hogy ismét be kell majd mennem dolgozni. Nincs bajom a munkával, félreértés ne essék, de a hellyel már annál inkább. Nem érzem úgy, hogy egy kocsmában való felszolgálói munka annyira hozzám illene. Én ahhoz túlságosan is visszafogott és félénk vagyok, ez pedig a vendégeknek se jön be igazán, tudom jól, akár csak a tulaj is, mégis, szép vagyok, neki pedig ez egyelőre elég, ahogy nekem is az, hogy megfizet. Többet hiába várna tőlem, tudja jól, hogy nem engedek, így pár hónapja ez a felállás, bár érzem én is, hogy közeleg majd egy újabb nehéz beszélgetés. Meglehet, hogy hamarosan új munkahely után kell néznem, mert valamiből fizetnem kell a tanulmányaimat, na meg, fenntartani se túl egyszerű magamat, ezt már megtanultam az elmúlt években. Mindenért küzdeni kell. Túl sok minden forog most a fejemben, de mindig jobban érzem magam, ha mozgok egy kicsit, ezért is szoktam oly sűrűn eljárni ide, na meg egyéb parkokba is. Nem öltöztem fel kihívóan, sőt, extrán se, csak egy egyszerű, sötétszürke színű melegítő található rajtam, fejemre pedig kapucnimat is ráhúztam, mely alatt összefogott, szőke tincseim találhatóak, bár a csuklya alól időnként kikandikálnak az arany fürtök. Smink nincs rajtam, teljes természetességemben haladok a megszokott úton, majd végül úgy döntök, hogy ideje más ösvényt is megnézni, így letérve róla haladok tovább. Nem tudom, hogy mennyi idő telhet el, de egy hangos puffanásra leszek figyelmes nem túl távol magamtól, így azonnal megállok, némileg előre dőlök, miközben halk zihálásom is tisztán hallatszik. Mi lehetett ez? Talán valaki bajban van? Vagy… vagy nem kéne beleütnöm az orromat? Nem vagyok egy bátor teremtés, de az is lehet, hogy valaki futás közben esett össze és az élete az én kezemben van. Kék íriszeim a sötétséget vizslatják, majd végül szépen lassan megpróbálom összeszedni magam és teszek pár lépést abba az irányba, ahonnan a hang eredt. - Hahó, van itt valaki? – hülye kérdés, valószínűleg van, bár az is lehet, hogy csak egy állat az. Nem lesz gond, csak meg kell nyugodnom, ha meg mégis valami gond lenne, akkor láthatatlanná válok, képes vagyok rá. Nem mindig sikerül, ez is tény, de most nem akarok megint félni, már elegem van a rettegésből, ideje normálisan szembenéznem a világgal és jobban beilleszkednem. Lehet, hogy különc vagyok, hogy más vagyok, mint a többiek, de nekem is tennem kell azért, hogy befogadjanak, talán jobban kéne erőlködnöm. Természetesen most is magamat hibáztatom, nem másokat, de hát Amy óta biztosan bennem van a hiba. Ő is megrémült tőlem, pedig a barátnőm volt, így jobb, ha senki se látja, soha azt, ami valójában vagyok.
|
|