Vámpírok

Az első vámpírt, minden vérszívók atyját, Vresom Yazdul-t maga Lucifer, az első bukott tette vérszívóvá két ezer évvel ezelőtt. Az Európa szívéből származó, törzse fennmaradásáért küzdő vezér hatalmas túlerővel találta szembe magát a harcmezőn. Vresom új hazát keresve vezette népét ismeretlen földre, melyre azonban más, náluknál sokkalta kegyetlenebb törzsek is igényt formáltak. Végső kétségbeesésében és vad dühében, miután elvesztette fiait egy véres összecsapásban, térdre borulva fohászkodni kezdett valamiféle isteni csodáért. Azonban az Úr katonái helyett maga a Pokol Ura érkezett, ő hallotta meg az utódait gyászoló apa, népért aggódó vezér gyűlölettel és bosszúvággyal csordultig telt, reményvesztett szívének keserű-haragos szavait. Lucifer, hogy ily módon halálos vészt szabadítson az emberiségre, démoni képességekkel (ezer harcossal felérő fizikai erő, emberi szem számára követhetetlen sebesség, természetellenesen gyors regenerálódás, vadállatokat megszégyenítően éles érzékszervek, elmebefolyásoló és telekinetikus erő) ruházta fel a vezért, hogy ekképpen segítse őt győzelemre a csatatéren. Azonban az „ajándék” nem volt ingyen. Vresom lelke a Sötétséggé lett a diadal után, szívét felhabzsolta a gonoszság, ereit örökös, perzselő szomj gyötörte, melyet egyetlen folyadékkal volt csak képes ideig-óráig eloltani: emberi vérrel.

Általános jellemzőik

Noha mozognak, táplálkoznak, gondolkodnak, cselekszenek és éreznek, testük már régen meghalt. Az ereikben lévő, élőlényekből elvett vér óvja meg porhüvelyüket az enyészettől. Nincs szükségük alvásra, azonban az UV-sugárzást rosszul bírják, a napsugarak fájdalmas, súlyos égési sérüléseket okoznak nekik, ezért a nappali órákat fénytől védett helyen töltik. Elmebefolyásoló és egyéb, speciális képességekkel bírnak általános képességeik (éles érzékszervek, fejlett regeneráció, gyors reflexek, illanás) mellett.


Vámpírrá egyféleképpen válhat az ember; az Átváltoztató szinte az utolsó cseppig kiszívja az Áthozottja ereiben keringő életesszenciát, majd megitatja őt saját, fertőzött vérével. E transzfúzió biztosítja a leendő vámpírok „életben” maradását, átalakulását, valamint a vámpirizmus terjedését. Az átalakulás nem minden esetben megy végbe, olykor az áthozni kívánt egyed belehal az eljárásba.
A sikeresen átváltoztatott egyedek bőre kivilágosodik, már-már krétafehérré sápad, testhőmérsékletük tizennyolc-húsz fokra süllyed, íriszeik eredeti színe természetellenesen élénk árnyalatot kap. Vonásaik finomabbá, éteribbé válnak, mozgásuk légiessé, ragadozószerűvé kecsesedik. Érzékszerveik kiélesednek, testi erejük vetekszik a vérfarkasokéval, azaz sokszorosa az emberekének. Emberi szem számára követhetetlen gyorsasággal képesek mozogni (illanás). Kizárólag folyékony halmazállapotú táplálékot fogyasztanak, étrendjük alapját az emberi vér adja. Képtelenek szilárd, emberi táplálékot magukhoz venni. Mivel megemészteni nem tudják, szervezetük – akaratuktól függetlenül - kiveti azt magából. Csakis élőlényből vehetnek magukhoz vért, a holtak vére megmérgezi és megöli őket. Ha eluralkodik rajtuk a vérszomj, valamint ha düh, vagy szexuális vágy fűti őket, akkor íriszeik karmazsinvörös színben lobbannak fel. Képtelenek elviselni az UV-sugárzást, hatására hamuvá égnek. A napfény mellett a tűz is nagy ellenségük, ugyanis az is képes végérvényesen elpusztítani őket. Szemfogaik „nyugalmi” állapotukban is némelyest hosszabbak és hegyesebbek, mint az átlagos halandóké, azonban táplálkozás előtt még inkább megnyurgulnak és kiélesednek. Körmeik erősebbek az emberekénél, de nem olyan borotvaéles, mint a vérfarkasoké. Bizonyos egyedek megnövesztik és hegyessé csiszolják körmeiket, melyeket aztán mászásra, valamint áldozataik megsebezésére használnak. Szívük nem ver, azonban a szervezetükben lévő vért akaratukkal képesek irányítani és keringetni ereikben.  Szinte folyamatosan szomjaznak a vérre, amit ha nem pótolnak, akkor a vérhiánnyal egyenes arányban csökken az erejük, valamint a regenerációs képességük is. Ha viszont rendszeresen kielégítő mennyiségű táplálékhoz jutnak, még az emberekre halálos sebesülésekből, vagy maradandó károsodásokból (végtagelvesztés) is rövid időn belül felgyógyulnak. A felületi sérülések másodpercek alatt nyomtalanul eltűnnek bőrükről. Azonban ez nem jelenti azt, hogy halhatatlanok lennének. A jagerek tarsolyában lapul néhány hatásos trükk, amivel véglegesen el tudják pusztítani a vámpírokat. Ilyen például az UV-lövedék, amelyből egy sorozat a vámpír biztos végét jelenti. A fejlevágás, a szív kitépése, karóval, vagy egyéb eszközzel való szétroncsolása, valamint a vérszívó elégetése is hatékony módszer e lények likvidálásra.
Éjjel aktívak, azonban a nappali órákban sem zuhannak álomba, mint ahogyan azt sok legenda tartja. UV-sugárzástól védett, zárt épületekben vészelik át a napfényes órákat. Borult időben gondtalanul járhatnak a szabad ég alatt.
Átváltozásuk pillanatától kezdve nem öregednek, nem betegszenek meg. A közhiedelemmel ellentétben sem a kereszt, sem a fokhagyma nem hat rájuk, képesek belépni olyan helyekre is, ahova előzőleg nem kaptak meghívást. Sem tudatmódosító szerek, sem alkohol, sem pedig mérgek nem befolyásolják állapotukat, ha azt közvetlenül juttatják szervezetükbe. Abban az esetben viszont, ha áldozatuk vérével együtt veszik ezen anyagokat magukhoz, azok rövid ideig tartó, átmenetei hatást fejtenek ki rájuk. E hatás ideje és mértéke a felvett vér mennyiségének, valamint a benne oldott méreganyagok koncentrációjának függvénye.
Minden vámpír képes megbűvölni áldozatát (azaz parancsol az emberi elmének, ami vakon, gépiesen követi a vérszívó utasításait), valamint képes olvasni annak régebbi emlékeiben a tőle elvett vér útján. Hatalmukban áll meghamisítani a megbűvölt alany közelmúltbeli emlékeit, képesek átformálni azokat.


Ezen felül minden egyes vámpír birtokol egy speciális képességet, amit örökül adhat utódainak. Ugyanis a hímnemű vámpírok képesek utódot nemzeni embernőknek. Egy vérszívó és egy halandó együttlétéből dhámpír, azaz félvér gyermek születik. Azonban az utódok nagy hányada halva születik és nem ritkán a halandó anyát is elviszik a világrahozás hányattatásai.


Minden vámpír képes vérszolgákat, azaz ghoulokat teremteni oly módon, hogy számos alkalommal, nagyobb mennyiségű vért vesz el az alanytól, akinél így „vámpírcsók”-függés alakul ki. A vérszolga erős testi-lelki vonzalmat érez az ereit csapolgató vámpír iránt. E vonzódás hasonló ahhoz a vérkötelékhez, mely a Tanítványt (a Mester által átváltoztatott vámpírtanonc) fűzi Áthozójához, ám jóval gyengébb és törékenyebb annál. A mester-tanítvány között lévő vérkötelék örökre szól, pontosabban az egyik fél haláláig, és még abban az esetben is erősen jelen van, ha az Áthozó és az Áthozott nem ápol jó viszonyt, vagy a Sors szele egymástól messze sodorta őket.
Általában gazdagok és nagyhatalmúak, azonban az emberi politikától távol tartják magukat. Viselkedésük arisztokratikus, hűvös és dölyfös, beszédstílusuk fennkölt és lekezelő, ízlésük kifinomult és elegáns mind az öltözködés, mint a lakberendezés terén. Akár több száz évesek, akár újoncok, kortól és nemtől függetlenül, szinte mindannyian sznobok és önteltek, akiket képtelenség megingatni felsőbbrendűségükbe vetett hitükben.


Ha egy vámpír nem vesz élő forrásból magához vért (vagy azért, mert fogva tartják és megvonják tőle a táplálékot, vagy, mert saját akaratából nem akar élőlényből inni), akkor az éhség oly mértékben uralkodik el rajta, hogy megbomlik az elméje és saját magát kezdi el „enni”. Azok a vámpírok, akik saját vérüket szívják, nem csupán megtébolyodnak, de fizikailag is megváltoznak:  testük rövid időn belül elkorcsosul. Karjuk bőre meglebernyegesedik, hártyaszerűvé változik; mellső végtagjuk denevérszárny-szerűvé formálódik. Körmeik, mind kezükön, mind lábfejükön, karmokká hegyesednek és begörbülnek, nem csupán szemfogaik, de összes foguk tőrszerűvé alakul, fülcimpájuk megnyúlik és kicsúcsosodik, arcuk elveszti emberi vonásait, groteszk, vízköpő-szerű szörnymaszkká torzul. Eltűnik szemük tagoltsága; sem annak fehérje, sem a pupilla, sem az írisz nem különíthető el az egyöntetűen vérvörössé lett, agressziót sugárzó látószervben. Felhámjuk hamuszínűvé szürkül, testük elszőrtelenedik (hajuk, szemöldökeik, szempilláik mind elhullanak). Örökké szomjas, emberi tudattal nem rendelkező, ösztönök hajtotta rémséggé lényegülve elvesztik minden kapcsolatukat a civilizációval. Képtelenek emberi kommunikációra, nem beszélnek, csak morognak, hörögnek, olykor süvítő-vijjogó, magas frekvenciájú hangok törnek fel torkukból. Leszaggatják magukról a ruhákat, otthonaikat elhagyják, megborult elméjük nem képes beazonosítani hozzátartozóikat. Bennük is csupán lecsapolandó prédát látnak. A folyamat visszafordíthatatlan, ha már az átalakulás teljes mértékben végbement. Elkorcsosult formájukban, hatalmas denevérszárnyuk jóvoltából képesek repülni.

Vresom közvetlen leszármazottai, azaz első átváltoztatottjai uralkodnak jelenleg a vámpírok felett világszerte. Őket Vámpírgróf-oknak és Vámpírgrófnőknek nevezzük.

Területük: Philadelphia
Helyi Vámpírgróf: Dnestro Wahornan (NJK)