„Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.”
Eredetük
Olyan félig ember, félig vámpír lények, akik vérszívó apa és halandó anya együttlétéből jönnek Világra.
Általános jellemzőik
Külső jegyeikben inkább a vámpírokra hasonlítanak; szemfogaik hosszabbak, melyek tovább nyúlnak, ha erőt vesz rajtuk a szomj, vagy ha áldozatukhoz közelítenek, íriszeik természetellenes színben ragyognak, bőrük feltűnően sápadt, azonban nem krétafehér, mozgásuk légies, testalkatuk karcsú, izmaik szálkásak, vonásaik gyönyörűek.
Testhőmérsékletük alacsony, de nem annyira, mint a vérszívóké. Emberi ételt és vért is fogyasztanak, azonban étlapjukon csakis vámpírvér szerepel, táplálékszerzés céljából soha nem harapnak meg élőlényt. Szívük nagyon lassan ver; percenként csupán egyet üt.
A vámpírvér felerősíti apjuktól örökölt részüket, tehát általa kiélesednek érzékszerveik, erősebbé lesz testük, mozdulataik gyorsabbá válnak (képesek lesznek illanni), regenerációs képességük felerősödik, valamint speciális adottságuk is elérhetővé válik a számukra.
Viszonylag jól bírják az UV-sugárzást, nagyobb dózisban árt nekik; bántja a szemüket, bőrük pedig hamar leég az erőteljes napfény hatására és nehezen gyógyuló, fájdalmas égési sérüléseket szenvednek el tőle, ha huzamosabb ideig ki vannak téve neki. Nem képesek utódot nemzeni, azaz meddők.
Immunisak a vámpír-, és a vérfarkas-harapásra, nem betegszenek meg. A drogok, az alkohol és a mérgek rövid ideig elködösítik az agyukat, lázas-tremoros állapotot idéznek elő náluk, esetleg megbénítják testüket, de szervezetük viszonylag gyorsan lebontja a hallucinogén és az ártó szereket.
Ugyanazon módszerekkel lehet elpusztítani őket, ahogy a vámpírokat is. Huszon-harminc éves korukban megállnak öregedési folyamataik.
Terület: nincs külön területük, általában vámpírok közelében élnek
Vezető: az aktuális vámpírgrófot ismerik el vezetőjüknek.
Kezdőlap
