Samantha Moriarty-Darkbow

Titkolózz csak! Hallgasd el annak a kéjdémonnak a nevét akitől a Laserian nevet kaptam és aki történetesen az apám! Fektessünk le szabályokat annak érdekében, hogy nekem legyen, mit megszegnem! Tarts szeretőt, vagy légy te más szeretője és dörgöld az orrom alá, milyen jó így az életed! De ugye te sem hiszed el, hogy nem látok át a szitán? Ugyanolyan álszent vagy, mint én! Na jó, igazából én vagyok ugyanolyan álszent, mint te, de ez csak nézőpont kérdése. Szereted közelebb tudni magad az ellenségeidhez, legyenek akár azok pont a másik vendégszobában s, csak egy fal válaszon el téged tőlük. A nyájas kedvességeddel áspis kígyó módjára suttogsz a fülükbe, elhiteted velük, hogy az amit állítasz az úgy is van, nyugodtan hihetnek neked. De aztán álmukban - oh bárcsak rám bíznád őket! - végzel velük, ha már nem tudnak a hasznodra lenni és semmi örömöd nem leled bennük. Szereted ha minden az irányításod szerint történik, nem köpök bele a levesedbe azzal, hogy mondjuk kikezdek a legújabb szeretőd feleségével, akinek ugyanolyan törődésre van szüksége, mint annak a férfinak aki nálad keresi a vigaszt. Különben ez egy igazán jó szabály, mert sokkal élvezetesebb volt megszegni, mint a többit, köztük azt, hogy ne legyek tőled távol, vagy éjszaka időben érjek haza. Fő a biztonság, mivel én vagyok neked az egyetlen, aki száz százalékig hűséges hozzád nem akarsz elveszíteni. Csak irtóra nagy a büszkeséged! Olyan nehéz kimondani, hogy szeretlek kisfiam és megölelni közben? Azt hittem ennyi jár, azok után, hogy nem kapok semmilyen magyarázatot arra miért nem beszélsz semmit az apámról.