Morgana Artemis Darkbow

Az egyetlen nagy hibád az, hogy nem vagy képes elfogadni az élet rendjét. Hevesen tiltakozol az idő múlása ellen, pedig kellő mágiával hosszú-hosszú ideig élhetnél. De neked ez nem elég. Most akarsz fiatal maradni, most akarod megtartani gyönyörű vonásaidat a férfiak sóvár pillantását, mikor rád néznek. Ha démon volnál magának a büszkeségnek is neveznének, de nem vagy az "csupán" egy árnywicca, méghozzá a Darkbow ház fejének az első szülött lánya. Atyád sosem szeretett, hiszen miként te sem , ő sem képes szeretetre. Talán ez is juttatott most oda, hogy efféle vérmocskos hajszába kezdj a szépség és a fiatalság megtartásáért. Nagyon sokan dolgoznak neked, ki azért, mert jól megfizeted, ki pedig azért, mert élvezik végignézni, miként fiatal, szinte még gyereklányokat fogsz a világ minden tájáról, hogy aztán kivérzett hulláik mellett fürödj vérvörös esszenciájukban. Úgy hiszed ez a fiatalság forrása. Hogy a vérük jobban lassítja az öregedési folyamatot, mint bármilyen más mágia. Nem tőröd, ha egyetlen is meglóg tőled, pedig egyszer előfordult. Én képes voltam arra, amire sok fiatal lány előttem nem. Megszabadultam az elrablóimtól, akiknek hozzád kellett volna vinniük, hogy az én véremben is fürödhess. Noha nem kellett volna törődnöd azzal, hogy eggyel több vagy kevesebb, de büszkeséged határtalan ekképpen képtelen vagy szabadulni a tudattól, hogy valaki, akinek az áldozatoddá kellett volna válnia nem lett végül az. A sors fintora, hogy így is Amerikába kerültem méghozzá nem is vagyok messze Salemi otthonodtól. Fortuna talán mégis homlokon csókol?