Guardian Angel

"Gyötrőn reszkető lelkem kezedbe tettem, hozz nekem bűnbocsánatot!" Volt időszak amikor nem hittem a létezésetekben, és volt időszak, amikor azt gondoltam soha nem is akarok hinni bennetek. Én nem tartozom a tiszta és szeplőtelen világhoz, térdig gázolva a mocsokban, egy olyan világ teremtményeként, amelyet nem kértem, és mégis megkaptam. Harminc éve egy októberi hajnalon valahol Texas kopár vidékén üvöltöttem az ég felé szitkozódva Atyád nevét. Volt bennem pia rendesen, azt hiszem túl voltam jó pár numerán, és a szám szélén még ott feketéllett egy mocskos vámpír vérének lenyomata mint valami varasodás. Szidtam az Atyádat, szidtam a testvéreidet az arkangyalok lelketlen seregét, mindenkit, aki csak fenn lakozott, és irigykedtem rátok, ahogyan irigykedtem a halandókra is kiknek világa soha nem volt képes befogadni, és azt hiszem a mai napig sem tart többnél, mint egy öt napja levetett alsóneműt. Hogy ti mire tartotok? Ó ti jóságosak vagytok, és tiszták és bűntelenek....gondoltam én. Ám azon a hajnalon a Menny kiköpött magából Téged, aki valahogyan megrekedtél két világ között, akárcsak jómagam. Büntetésül kaptad vajon, hogy éppen egy olyan korcs nyomát kövesd mint én? Kísérleti nyúlnak tartasz talán, akit nem akarsz befolyásolni, mégis a legváratlanabb helyzetekben bukkansz fel, és én meg nem értem, hogy a csudába kerültél te oda? Csak figyelsz és a legvégső esetben avatkozol be. Nem parancsolsz, csak tanácsolsz, amire én többnyire köpök, de te nem foglalkozol vele. Itt ragadtál mint valami járvány, ami engem pusztít el szépen lassan. Kihasználod a gyengeségemet és azon keresztül próbálsz megszelidíteni, talán valamerre billenteni abból a bizonytalanságból amiben éppen vagyok. Segíteni akarsz nekem vagy ártani, ezt jó lenne tudnom, ahogyan azt is, hogy meddig boldogítod még végtelenre tervezett kárhozatomat. Úgy tíz éve eltűntél, azóta nem tudok rólad semmit, ahogyan azt sem merre vitt az utad. Talán számodra elérkezett a kegyes feloldozás, amit én hiába is várnék. Mégis itt hagytad nekem az örökségedet, valamit amit azóta sem tudok kiverni a fejemből, amely szüntelen gyötör, hogy nem az a dolgom, hogy pusztítsak, hogy nem az a dolgom, hogy elkárhozzak. De akkor mi az, mondd meg mi? És hiába is üvöltöm akár ezerszer, rekedtté válva több napon át is a nevedet az éjszakai égboltra, nem talállak. Amíg aztán egy napon majd eljössz hozzám, hogy feloldozz....
(A hangulatát próbáltam megadni a karakternek, és nem annyira a kézzel foghatóbb dolgokat. Elsősorban egy kissé kétkedő, ugyanakkor nagyon tiszta jellemű angyalkát várnék, aki jó irányba vinné el a karakterem, legalábbis ez lenne a célja. Trice lázad a sorsa ellen, lázad az ellen aminek született, a vérszomj ellen ami magával ragadja. Ezért kellettél egykor és ezért kellenél, hogy ebben a segítségére legyél. Ez a küldetésed. Lelkisebb játékosok előnyben, már úgy értem akik képesek elkapni egy ilyen tipusú játék hangulatát, amiben összeütközik a bizonytalan, útját vesztett féllény, és a tisztavérű angyal. A nevet rád bízom a PB-t nagyon szeretném ha maradna, de meggyőzhető vagyok. Mivel nem adtam meg nevet, örülnék ha megkeresnél megérkezésed esetén, a többit megbeszéljük.)