Vérbestiák

Eredetük

Egy vérfarkas és egy halandó együttlétéből fogant féllény. Bármelyik szülő lehet lycan, vagy halandó, azonban az embernők, gyenge fizikumuk és a kihordott utód nagy testi ereje miatt, gyakran belehalnak a szülésbe.

Általános jellemzőik

A bestiák sterilek, nem képesek utódot nemzeni, vagy világra hozni. Beharapással sem terjeszthetik a lycan-kórt, ők nem fertőzői, csupán hordozói a „betegségnek”.
Csupán Telihold idején öltik fel „farkasember” alakjukat, azonban akkor éppolyan erősek, mint tisztavérű rokonaik. Akaratuktól függetlenül minden holdtöltekor beindul az átváltozásuk. Pusztító, vérengző ösztöneik olyan hévvel törnek felszínre, hogy esztelen tombolásuk közepette nem nézik, hogy kit tépnek szét; fajtársaikat, tisztavérű „féltestvéreiket” is darabokra szaggatják, ha azok elővigyázatlanul az útjukba kerülnek. Nem tömörülnek falkákba, magányos farkasként tengetik életüket. Közel sem olyan szocializáltak, mint tisztavérű rokonaik, nem dolgozik bennük a falkaszellem, fajtársaik társaságát sem igen keresik.
Huszon-harminc éves korukban megállnak öregedési folyamataik.
A fentebb felsorolt különbségeken kívül ugyanolyan külső-, és belső tulajdonságukkal rendelkeznek, mint a lycanok. Osztoznak erősségeiken és gyengeségeiken.

Terület: nincs meghatározott territóriumuk, bárhol előfordulhatnak
Alfa: nincs