Ruler of all that is Evil

Nem szeretlek téged. És Te sem szeretsz engem. Legalábbis ezt állítjuk.
Ennek ellenére Te mégis megmentettél engem, és magadhoz vettél, a nevelőszülőm lettél – vagy legalábbis a gyámom -, és a mesterem.
Voltaképpen neked köszönhetem, hogy anyám meg akart ölni engem, és egyben neked lehetek hálás – és vagyok is - az életemért. Te vagy ugyanis az a boszorka, aki megjósolta anyám vesztét – ’az első lány, első lánya hozza el anyád vesztét’. Hazudhattál volna neki, mert meglehetősen jó vagy benne, ravasz vagy, akár a róka. Mégsem tetted, hiszen nem érdekelt a gyerek sorsa, és túl büszke voltál ahhoz, hogy csalódást okozz, és dilettánsnak nézzenek a tévedésed miatt. De, amikor eljött az idő, amikor meg kellett volna halnom Te, apával karöltve, megmentettél.
A családom helyett a családom lettél, de a viszonyunk soha nem volt felhőtlen. Erős ember vagy, mindig is az voltál, szigorú elvárásokkal, maximalizmussal és azt akartad, hogy, ha már a nyakadba vettél, mint egyfajta koloncot, hát legyek én a legjobb mindenben.
Nagyon odafigyeltél rá, hogy elsajátítsam a sötétmágia minden egyes csínját-bínját, apró fortéját, és hasznos fogását; ahogy a halandók oktatásában is nyilván részt kellett vennem, és ott is maximálisan teljesíteni – ez volt az elvárásod – mindenféle szuper elit kockafej képzőkben.
Sokszor okoztunk-, és okozunk egymásnak fejfájást, vagy szívtörést, gyakran összekapunk, de nem fordulnék ellened, és Te sem válnál meg tőlem – még, ha ezt nem is hangoztatod.

A karakter jellemét tekintve egy erős, karakán személyiségnek képzeltem el. A maga módján nevelgette Hecatet, nem feltétlenül volt jó szülő, de nem is ez volt a célja – hiszen neki az kellett, hogy, ha már magához vette a nőt, akkor legyen hasznos, és ezen felül még kiváló boszorkány is. Úgy nevelte Hecatet, hogy első sorban ne a szülőt lássa benne, hanem a mesterét – és ez sikerült is, részben. Ennek ellenére, természetesen, Hecate a maga módján szereti a mesterét, amit nyilvánvalóan nem ad a tudtára. Még, ha nem is tudatosan, de arra állította be Hecatet, hogy a nő gondolkodás nélkül a mestere elé ugorjon, hogy megvédje, akár az élete árán is, ha úgy adódik – lojalitásból.

Az, hogy az elmúlt harmincegy év előtt mi történt a karakterrel, milyen életet élt, nem szeretném megszabni. A pb-k csupán javaslatok, bárki lehet a karakter arca, tényleg. Nőt is-, és természetesen férfit is hozhatsz, nekem teljesen mindegy, mert így, vagy úgy, de nagyon várom a mesterem érkezését*-*
Pm-ben még ötletelhetünk, illetve válaszolok minden felmerülő kérdésre is.
Sőt, ha beleillik a képbe (esetleges apró finomításokkal) egy, már meglévő karakter, nekem úgy is tökéletesen megfelel*-*

Gyere, gyere, várlak nagyon!*-*