Ami a fajleírásokból kimaradt - Hasznos információk

A nem egy fajhoz tartozó természetfeletti lények együttlétéből általában nem fogan magzat.
Kivételt képeznek a Succubusok/Incubusok, mivel ők wiccák és kéjdémonok keveredéséből jönnek létre.
A többi féllény csupán egy halandó + egy természetfeletti lény légyottjából keletkezhet, ilyenek a Dhampírok, a Vérbestiák, a Scarbák és a Nephilimek, ők azonban terméketlenül jönnek a világra.
Itt megjegyezendő, hogy a terhességek 80%-a vetéléssel zárul, az anyák teste sok esetben nem kompatibilis a magzattal, így a szervezet kilöki az utódot magából, valamint a szülések nagy hányada az anya halálával végződik.
Vérmacska és halandó együttlétéből nem fogan magzat.
Vérmacska és vérmacska együttlétéből tisztavérű utód születik.
Lycan és lycan együttlétéből nem fogan magzat, a lycanok csak beharapás útján szaporodhatnak.
Jagerek nemzhetnek utódot és szülhetnek gyermeket halandóval/halandónak, azonban a félvér Jagerek jóval gyengébbek tisztavérű rokonaiknál.
Félwiccák is születhetnek halandókkal való keveredés útján, azonban a kevertvérű Jagerekhez hasonlóan az ő képességeik is jóval gyengébbek, mint "fajtatiszta" társaiké.
A Spiritiszták halandónak számítanak, tehát ugyanazon fajokkal keveredhetnek, mint az átlagos emberek, a szaporodási szabályok megegyeznek.


A kihordási idő minden féllénnyel viselős nőnél körülbelül az emberi terhességnél megszokott kilenc hónap felére csökken le, vagyis a szülés a negyedik hónap vége felé indul meg.


A féllény gyermekek növekedése lelassul a világrajövetel után és a normális emberi utódoknál megszokott ütemet követi a továbbiakban. 21 éves korukra fejlődnek ki teljesen, 25-30 éves koruk környékén totálisan leállnak öregedési folyamataik, így 60 évesnek látszó Dhámpírral, vagy Vérbestiával aligha találkozhatunk. Ez a fejlődési ciklus jellemzi a tisztavérű Vérmacska utódokat is.


A Scarbák és a Nephilimek a halandó gyermekekhez hasonlóan anyatejjel táplálkoznak, míg a Dhámpír és Vérbestia utódoknak szükségük van vérre is.
A Vérmacska utódoknak szintén nem elég csak az anyatej, az ő étrendjükbe is be kell iktatni a vért.


Nem. Az első alakváltás 21 éves korban következik be, Vérbestiák esetében a 21. születésnapot követő első Teliholdkor, Vérmacskák esetében pedig az első Újholdkor.


Az első néhány átváltozás bizony rémes kínokkal jár. Aztán a kor előrehaladtával az érintettek hozzászoknak a fájdalomhoz, és bár sosem szűnnek meg teljesen a transzformációval járó gyötrelmek, de mérséklődnek annyira, hogy "vérállatok" ne rettegéssel nézzenek a következő átalakulás elé.


Az, hogy egy esetleges összecsapás során melyik természetfeletti lény kerül ki győztesen a összetűzésből, erőteljesen függ a szemben álló felek harcban való jártasságától, korától, tapasztalatától.
Egy 1000 éves Vámpír testi ereje megegyezik egy 1000 éves Démonéval. Mivel mindkét faj képviselői Lucifertől kapták a hatalmukat, annak zömét egymáson nem alkalmazhatják. Immunisak a démoni képességre: tehát nem hatolhatnak egymás elméjébe, nem mozgathatják egymást telekinetikusan, maximum tereptárgyakat vághatnak a másikhoz. Ezen felül speciális képességeiket is bevonhatják a harcba, azaz a Démonok tűz-, és földmágiával élhetnek (Erejük véges; a földi síkon hamar elfáradnak, ilyenkor energiával kell feltölteniük magukat, amit egy halandó életerejének elszívása révén tehetnek meg. Ha erre nincs módjuk, bizony menekülőre kell fogniuk, vissza kell térniük a Pokolba feltöltődni.), a Vámpírok pedig latba vethetik speciális képességüket, természetfeletti gyorsaságukat.
Az egyidős Scarbák és Nephilimek azonos erővel bírnak, ez igaz az egyidős Lycanokra és Vérmacskákra, valamint az egyidős Dhámpírokra és Vérbestiákra is.
Azonos korú Vámpírok és Lycanok esetében szintén kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, leszámítva a vámpírok speciális képességeit.
A Wiccák varázslatai minden lényre hatnak, ha csak az illető nem visel mágia elleni védőtalizmánt, vagy tetoválást, amivel vagy a Wiccák, vagy a Spiritiszták láthatják el a rászorulókat.
A Jagerek ereje szintén tapasztalat és kor függvénye, azonban mivel ők halandók erejük nem egyenes arányú a természetfeletti lények erejével. Az ő fejlődésük sokkal gyorsabb, mint a többi halhatatlan teremtményé, mivel élettartamuk rövidebb az övékénél. Példának okáért, egy 100 esztendős, jól képzett, ereje teljében lévő Jager gond nélkül legyőzhet egy 400 éves Vámpírt, vagy Lycant.


30 éves korukra kifejlődik minden képességük és adottságuk, öregedési folyamataik itt megtorpannak, azonban életük utolsó 50 évében újraindulnak. Testük innentől kezdve folyamatosan gyengül, képességeik elkopnak, míg végül meghalnak.


Igen, képesek használni a démoni portálokat, azokon keresztül lejuthatnak az Alvilágba.


A lycanok marása mérgező a vérszívók számára, szörnyű, napokig tartó kínokkal jár, égető-savas fájdalom kíséri. A farkasfajzatok harapása mintegy beleég a vámpírok húsába és csontjába, a gyógyulás napokig is elhúzódik, a regeneráció borzalmasan fájdalmas.


A Vérmacskákét és a Médiumokét kedvelik a legjobban. A Vérmacskák vérét módfelett ízletesnek, sűrűnek, nektárédesnek érzik, a Médiumok vére pedig erőt kölcsönöz nekik; általa jobb hatásfokkal működnek elmebefolyásoló képességeik.


Nem. Immunisak mind a vérfarkas-, mind a vámpír-, mind a vérmacska-harapásra.

Ennek több oka is lehet.
1. Az árnywiccák beteges, sötét vágyakkal bírnak, ebből kifolyólag vonzódnak a gonosz erőkhöz, tehát a démonokhoz. Számukra kifejezetten izgató a gondolat, hogy együtt hálhatnak egy démonnal, ráadásul sötét ünnepély keretei között. (A wiccák szinte megszállottjai a rituáléknak.)
2. A kéjdémonok köztudottan remekül helyt állnak, ha szexuális tevékenységekről van szó, az efféle kísértésnek pedig nehéz ellenállni.
3. Noha az árnywiccák, fehér mágiát használó rokonaikhoz hasonlóan, nem szeretik hígítani a vérvonalukat, tehát nem szívesen keverednek halandókkal, a démoni utódokat kifejezetten örömmel fogadják, hiszen a kéjdémonok által nemzett/szült félvér utódokban (succubus és incubus) nagyon erősen munkálnak a sötét energiák.
4. Az árnywiccák Lucifert imádják, minden tőle eredő "dolgot" (utód, varázserő, stb.) szívesen fogadnak. Céljuk a Legfőbb Gonosz szolgálata, azaz a sötétség terjesztése a Földön, nyilvánuljon az meg akár démoni féllény-utódok, akár rontások, természeti csapások, tehát pusztító varázslatok formájában is.