Evelyn Srebro

Te vagy a fiatalabb fogadott nővérem, akit 6 éves korom óta ismerek. Furcsa kapcsolat a miénk, hisz eleinte ténylegesen kisöcsédként szerettél, tanítottál, esténként felolvastál. A te jó voltadból tanultam meg számolni és olvasni, bekötni a cipőfűzőmet. Talán még szorosabb kapcsolatom volt veled, mint Kristaval. Mondjuk ez talán annak is köszönhető, hogy sokkal szelídebb természetű vagy, mint ő. Nem kifejezetten szorult beléd annyi karakánság, harag és erő. Viszont ez idővel - általam vagy talán te általad, esetleg mindketten "bűnösek vagyunk" - de megváltozott. Elmúltak a régi szép idők, mikor még kisgyerekként úgy néztem fel rád, mint a nővéremre... talán az is mondható, hogy első szerelmem voltál akiért tinédzserként rajonghattam, akit szerethettem.
Komoly kapcsolatnak nem mondható a miénk, inkább se veled se nélküled, de mindketten inkább a szerelem és a kötődés irányába húzunk és várjuk, hogy beteljesedhessen. Te vagy az aki a legjobban ódzkodik a dologtól, hisz anyád gyerekeként szeret engem is és valószínűleg furcsának tartaná azt, hogy több van közöttünk mint testvéri szeretet. Próbálom bizonygatni, hogy családban marad és nem lesz semmi baj, és különben is! Nem vagyunk vérrokonok! Próbálom elhinni és megértetni veled, hogy nyilván megérti, de tartod magad ahhoz, hogy elég idős vagy már ahhoz, hogy tudd hol vannak a határok. És ezzel finoman szólva is átlépted azt. Tartasz anyád haragjától ami csakugyan érthető, de van aminek utat kell engedni és talán ez is egy olyan valami.

!!! Gyere, várok rád *-*
PM-ben kérdésekre válaszolok *-* !!!