„Incubus vagyok, lidérc, akinek a testi vágy és csábítás az átka és a hatalma, ma petite. Nincs egyéb eszközöm, az én mágiám ennyi, a test és a szerelmi áhítat.”
A scarbakhoz hasonlóan démoni féllények. Apjuk kéjdémon, anyjuk árnywicca. Sötét, horrorisztikus-erotikus rituálé keretei között történik a fogantatás. (Az árnywiccák véráldozat bemutatása révén megidéznek egy kéjdémont, aki magává teszi a számára előkészített, áldozati vérével lelocsolt, kőoltárra fektetett boszorkányt.) Az e nászból fogant nő ivarú utódot Succubusnak, a hímneműt Incubusnak nevezzük.
A Succubus/Incubus, azaz a Démoni Szerető éjszaka kéjes álmokat idéz elő, és a halandóval - alvás közben szeretkezve - elszívja annak életenergiáját. A kéjvágy mámorából, a beteljesült testiségből táplálkozik. Elképzelhetetlen szexuális kéjt ad a lecsapolt energiákért cserébe.
Különösképpen szeretnek apácák, papok, szerzetesek és exorcisták álmaiban feltűnni, előszeretettel vadásznak olyan emberekre, akik szentebb, tisztább életet élnek az átlagosnál.
Az ördögin csábító succubus cseppet sem pozitív teremtmény, annak ellenére sem, hogy áldozatainak adott gyönyörrel a "mennyekbe" repíti őket, bár könnyen elképzelhető a halálba szeretés is és hát hiába boldogan, mégis meghalnak, ami nem egy vonzó lehetőség.
Nem fogyasztanak emberi ételt, a nemi aktus során felszabaduló kéjenergia, valamint a halandó szeretőből lecsapolt életenergia táplálja őket.
Huszon-harminc éves korukban megállnak öregedési folyamataik, halhatatlanok, de nem elpusztíthatatlanok. A Hatalmasok előszeretettel vadásznak rájuk, de a Jagerek is képesek megölni őket. Regenerációjuk tízszerese az átlagos halandókénak, érzékszerveik nem élesebbek az emberekénél, reflexeik sem kirívóan gyorsak, azonban képesek teleportálni.
Terület: mindenhol
Vezető: Uxus, a kéjdémonok Hercege
Ezer évesnél idősebb succubus/incubus nem alkotható!