Vresom Yazdul

Az első vámpírt, minden vérszívók atyját, Vresom Yazdul-t maga Lucifer, az első bukott tette vérszívóvá két ezer évvel ezelőtt. Az Európa szívéből származó, törzse fennmaradásáért küzdő vezér hatalmas túlerővel találta szembe magát a harcmezőn. Vresom új hazát keresve vezette népét ismeretlen földre, melyre azonban más, náluknál sokkalta kegyetlenebb törzsek is igényt formáltak. Végső kétségbeesésében és vad dühében, miután elvesztette fiait egy véres összecsapásban, térdre borulva fohászkodni kezdett valamiféle isteni csodáért. Azonban az Úr katonái helyett maga a Pokol Ura érkezett, ő hallotta meg az utódait gyászoló apa, népért aggódó vezér gyűlölettel és bosszúvággyal csordultig telt, reményvesztett szívének keserű-haragos szavait. Lucifer, hogy ily módon halálos vészt szabadítson az emberiségre, démoni képességekkel (ezer harcossal felérő fizikai erő, emberi szem számára követhetetlen sebesség, természetellenesen gyors regenerálódás, vadállatokat megszégyenítően éles érzékszervek, elmebefolyásoló és telekinetikus erő) ruházta fel a vezért, hogy ekképpen segítse őt győzelemre a csatatéren. Azonban az „ajándék” nem volt ingyen. Vresom lelke a Sötétséggé lett a diadal után, szívét felhabzsolta a gonoszság, ereit örökös, perzselő szomj gyötörte, melyet egyetlen folyadékkal volt csak képes ideig-óráig eloltani: emberi vérrel.
Matuzsálemi kora ellenére korántsem életunt, halhatatlan testét, elpusztíthatatlan lelkét nem törték meg a felette átvonult évszázadok. Vérszomjas, irgalmat nem ismerő, zord jellem, szívéhez nem férhetnek emberi érzelmek, azok már régen kikoptak belőle. Már-már líraian szép külleme szöges ellentétben áll könyörtelen lelkével, hedonista életmódját szolgáló, bestiális vágyaival.